Sonnets from the dollhouse

Ha isten lennék: egyszerű, szürke ruhában sétálnék az utcán. Verset mormolnék, míg nem unnám. Pufók kezemben póráz feszülne. Egy Ady-mondaton elmerengve minden virágot megszagolnék, mert a rottweiler is én volnék meg az izgatott póráz is persze. Olyan lennék, mint egy haláltábor, ahol a gyilkos gyümölcsfát ápol, míg dől a füst a sok kéményen. Halandó lennék: önmaga foglya. Arcomból koponya mosolyogna. Hitetlen pap volnék, úgy vélem.